A kezdeményezés

Segíts te is az aláírásgyűjtésben! Minden egyes aláírás számít. Lista letöltése

Indokolás

Románia alkotmányának módosítására irányuló törvény

A társadalmi kapcsolatok rendkívül fontos mivolta a helyi hatóságok, képviselők, szenátorok, Románia Elnöke és az európai parlamenti képviselők megválasztása kapcsán, valamint az államhatalom felállítása, megtartása és gyakorlása folyamán történő előfordulásuk képezik a fő okát annak, hogy ezeket az Alkotmány – a román állam alaptörvénye –, illetve szám szerint négy választási törvény egyaránt szabályozza.

A választási törvényekkel szoros kapcsolatban áll a választójog, amely olyan alapvető állampolgári jognak számít, amely egyben kifejezetten politikai természetű is, csupán az állampolgárok gyakorolhatják és csupán arra, hogy részt vegyenek a kormányzásban mint az adott társadalom olyan tagjai, akiknek a közérdekhez való kapcsolódásuk elfogadott. A román jogban elismert számos választójog többségét organikus törvények szabályozzák, kizárólag pedig a két legfontosabbat foglalták bele az alkotmányba, mégpedig a szavazati jogot és a választhatósághoz való jogot.

Ami a választhatósághoz való jogot illeti, az általánosságban egy adott személynek az állami képviseleti szervekben való részvételére irányulóan történő megválaszthatósági képességét, és egyben közhivatali funkció vagy választott tisztség betöltését jelenti. Az Alkotmány 37. cikke szerint a választhatósághoz való jog kizárólag azon román állampolgárokat illeti meg, akik szavazati joggal és állandó lakhellyel rendelkeznek az országban, ez alól kivételt képeznek az Alkotmány 40. cikke (3) bekezdésében és az organikus törvényekben megnevezett köztisztviselői csoportokhoz tartozó személyek, akik számára tilos a politikai pártokhoz való csatlakozás.

A fenti feltételek mellett minimális korhatár is meg van határozva a jelöltséghez, amely a betölteni kívánt közhivatali funkció típusától függően eltér; így tehát a Képviselőházba 23 év, a Szenátusba való választhatósági minimális korhatár pedig 33 év, míg Románia elnöki tisztségére legalább 35 éves kortól lehet pályázni. Mindegyik esetben feltétel, hogy a megállapított minimális életkort a jelölteknek legkésőbb a választások napjáig be kell tölteniük.

Az első, azaz a román állampolgárság meglétének feltétele kizárja a külföldi állampolgárokat és a hontalan személyeket, akiket úgy tekintenek, mint akiknek nincsen állandó és stabil kapcsolatuk az állammal, és nem képezik részét a politikai államszövetség alapjául szolgáló társadalmi közösségnek. Az Alkotmány eredeti változatához képest azonban, amely megszabta a kizárólag a román állampolgárság birtoklásának a feltételét, a jelenlegi, 2003-ban felülvizsgált változat a kettős vagy többes állampolgársággal rendelkező román állampolgárok számára is biztosítja a választhatósághoz való jogot.

A második feltétel, miszerint a jelölteknek állandó lakhellyel kell rendelkezniük az ország területén, a világ országai többségének alkotmányában szerepel, és további garanciát jelent az illető személynek azon ország iránti elköteleződése tekintetében, amelyben közhivatali funkciót kíván ellátni. Nem utolsó sorban pedig e feltételek teljesítése elengedhetetlen bármilyen közhivatali funkció hatékony és eredményes betöltéséhez.

A harmadik feltétel, azaz a szavazati jog megléte a két alapvető választójog közötti szoros összefüggésben és azon szubszidiaritási viszonyban rejlik, amely elképzelhetetlenné teszi annak a lehetőségét, hogy azon állampolgárok, amelyektől megvonták az alapvető szavazati jogot, továbbra is jelöltethessék magukat az állami képviseleti szervekben.

A negyedik feltétel, azaz a politikai pártokhoz való csatlakozáshoz való jog megléte kizárja az alkotmánybírókat, az ombudsmant, a bírókat, a hadsereg aktív szolgálatban lévő tagjait, a rendőröket és egyéb, a törvény által meghatározott köztisztviselői csoportokat, azonban ez csak az előbb említett tisztségek betöltése idejére korlátozódik az összeférhetetlenség elkerülése érdekében.

Az ötödik, és egyben utolsó feltételt, mely egy bizonyos életkor betöltését írja elő, a valamilyen közhivatali funkciót betöltő személyek kötelezettségeinek mértéke, a kormányzásra kijelölt személyekre háruló felelősségek, az államügyek kezelése során tanúsítandó érettség, illetve a hitelesség és tapasztalat indokolja, hiszen a jelölteknek fel kell mutatniuk mindezeket a választópolgárok előtt ahhoz, hogy azok bizalmat szavazzanak a jövőben a képviseletüket ellátó személyek iránt.

Az előbb felsorolt közhivatali funkciót ellátó, és az állampolgárok által egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kinyilvánított szavazással megválasztott személyekkel ellentétben, a miniszterelnököt Románia elnöke javasolja és a Parlament hagyja jóvá, amely a Képviselőház és a Szenátus együttes ülése keretében határoz arról, hogy bizalmat szavaz-e vagy sem a kinevezett kormányfőnek és az általa a kormányalakítás céljával miniszterként megnevezett személyeknek.

Ami a kormányban való tagság betöltéséhez szükséges feltételeket illeti, az Alkotmány 105. cikke összeférhetetlenséget állapít meg a kereskedelmi célú szervezetekben fizetett szakmai képviseleti tisztség tekintetében, illetve a képviselői vagy szenátori tisztség kivételével bármilyen egyéb hatósági funkció betöltésére vonatkozóan, de kifejezetten lehetővé teszi egyéb összeférhetetlenségi esetek organikus törvények általi megállapítását is.

Így tehát a Románia Kormánya és a minisztériumok szervezéséről és működéséről szóló 90/2001. számú törvény 2. cikke értelmében "A kormány tagjai lehetnek mindazok a személyek, akik román állampolgárok, lakhelyük Romániában van, gyakorolhatják választói jogukat, nem született terhelő ítélet ellenük bűnvádi eljárásokban, és eleget tesznek a köztiszti méltóságok, a köztisztségek gyakorlásában és az üzleti környezetben az átláthatóság biztosítására irányuló intézkedésekről, illetve a korrupció megelőzéséről és büntetéséről szóló, módosított és kiegészített 161/2003. számú törvény I. könyve IV. címében foglalt feddhetetlenségi feltételeknek."

Az Alkotmány 37. és 105. cikkének a 90/2001. számú Törvény 2. cikkével összefüggésben való értelmezésével megállapítható, hogy az első három feltétel – azaz a román állampolgárság, a belföldi lakhely és a szavazati jog megléte – együttes teljesítése egyaránt szükséges az állami képviseleti szervekben való megválaszthatósághoz és a kormány tagjaként való kinevezéshez, illetve annak megerősítéséhez, míg a politikai pártokhoz való csatlakozáshoz való joghoz kötött feltétel csak az első esetben áll fenn, hiszen a második esetben a korlátozás még szigorúbb, ugyanis összeférhetetlenség áll fenn bármilyen közhatósági funkció, illetőleg a kereskedelmi célú szervezetekben fizetett szakmai képviseleti tisztség tekintetében.

Ami a minimális korhatár megállapításának szükségességét illeti, ez Románia elnökének a belátására van bízva a miniszterelnöki tisztséget betöltő jelölt kinevezése során, és hasonlóképpen az így kinevezett személy belátására van bízva a jövőbeni miniszterek megnevezésekor, illetőleg a Parlament belátására van bízva az új kormány beiktatására irányuló szavazás során

Másrészről viszont az organikus törvény előírja, hogy kizárólag azok a személyek lehetnek a kormány tagjai, akik ellen nem született terhelő ítélet bűnvádi eljárásokban, azonban ez a kikötés nem szerepel sem az Alkotmányban, sem pedig a választási törvényekben, ez pedig arra sarkallta az ombudsmant, hogy a 90/2001. sz. Törvény 2. cikke tekintetében alkotmányellenességi kifogással forduljon az Alkotmánybírósághoz lényegében kifogásolva a törvénykezés következetességének a hiányát ami az egyértelmű, objektív és általános érvényű feddhetetlenségi kritériumok meghatározását illeti az alkotmányos demokrácia keretében szerveződő három hatalomhoz tartozó tisztségek betöltésére vonatkozóan.

Az alkotmányossági kifogás indokolása összehasonlítja a parlamenti képviselők, bírók és az államelnök helyzetét a kormánytagok helyzetével, és rámutat az illető tisztségek megszerzéséhez teljesítendő feltételek egyenlőtlenségeire. Anélkül, hogy megkérdőjelezné annak szükségességét, hogy egy állami hatáskör gyakorlásával járó tisztség betöltésére jelölt személynek teljesítenie kell bizonyos, az állampolgároknak az állami hatóságokba vetett bizalmának a megerősítését célzó feddhetetlenségi, jogszerűségi és szabályszerűségi követelményeket, az Ombudsman rámutatott, hogy a köztisztviselői és közméltósági tisztségek betöltését szabályozó jogszabályoknak következeteseknek, kiszámíthatóknak és egységeseknek kell lenniük, és egyaránt vonatkozniuk kell a törvényhozási, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalom valamennyi képviselőjére.

Az Alkotmánybíróság 304/2017. számú határozatával elutasította az alkotmányossági kifogást, azonban nem érdemi okok – miszerint az alaptalan volna –, hanem formai okok alapján, elfogadhatatlannak nyilvánítva azt. "egy jogszabályszöveg alkotmányosságának megvizsgálása annak az állítólagosan megsértett alkotmányos rendelkezéssel való összeegyeztethetőségét veszi figyelembe, nem pedig több jogszabály rendelkezéseinek egymással való összehasonlítását és az ebből az összehasonlításból eredő következtetésnek az Alkotmány rendelkezéseihez vagy elveihez való viszonyítását". Ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy "nem tartozik az Alkotmánybíróság feladatkörébe és illetékességébe az Ombudsman által hivatkozott jogalkotási következetesség biztosítása, ugyanis a Parlament, illetve a Törvényhozó Tanács kötelessége felszámolni a jogszabályok következetességének hiányosságait, és egységesíteni azokat e téren".

Jelen kezdeményezéssel azt tűztük ki célul, hogy orvosoljuk az Ombudsman által felvetett problémákat azáltal, hogy az egységes feddhetetlenségi követelmények az Alkotmány szintjén szabályozva legyenek a kormány tagjaira vonatkozó feddhetetlenségi követelményekhez hasonlóan, és azok valamennyi, a helyi önkormányzati szervekbe, a Képviselőházba, a Szenátusba és Románia elnöki tisztségére jelölt személyre vonatkozzanak.

Véleményünk szerint rendkívül fontos, hogy a közhivatali funkciókhoz való hozzájutást szabályozó törvényeknek következeteseknek, kiszámíthatóknak és egységeseknek kell lenniük, és az államhatalom valamennyi képviselőjére vonatkozniuk kell, így az állami hatáskör gyakorlásával járó tisztségeket betölteni kívánó személyeknek meg kell felelniük bizonyos, az állampolgároknak az állami hatóságokba vetett bizalmának a megerősítését és a demokrácia alapelveitől való eltávolodás megelőzését célzó feddhetetlenségi, jogszerűségi és szabályszerűségi követelményeknek.

A törvényjavaslat kidolgozása során folyamatosan szem előtt tartották azt, hogy a választhatósághoz való jog – az Alkotmány 20. cikke értelmében – értelmezése és alkalmazása összhangban legyen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, illetve azon nemzetközi megállapodásokkal és szerződésekkel, amelyeknek Románia részese, amelyek közül az alábbiakban néhányat idézünk:

  • Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata – 21. cikk: "(1) Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez. (2) Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához. (3) A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson."
  • Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány – 25. cikk: "Minden állampolgárnak a 2. cikkben említett megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy: a) a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselők útján részt vegyen; b) szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését; c) az egyenlőség általános feltételei alapján hazájában közhivatali tisztséget viselhessen."
  • Emberi Jogok Európai Egyezménye – Első Kiegészítő Jegyzőkönyv – 3. cikk: "A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy észszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését."

Ugyanakkor figyelembe vették az Emberi Jogok Európai Bíróságának („EJEB") választási jogok terén kialakult ítélkezési gyakorlatát is, amely egyértelműen különbséget tesz a választójog és a választhatósághoz való jog között, és amely e két jog közül inkább az elsőnek nyújt nagyobb jogi védelmet, a második, azaz a választhatósághoz való jog ugyanis lényegesen szigorúbb korlátozásokhoz köthető.

Így tehát amikor a választójogra utal, az EJEB véleménye szerint "az általános választójog elvétől való bármilyen eltávolodás alááshatja a demokratikusan megválasztott törvényhozás demokratikus legitimitását, és egyben azokat a törvényeket is, amelyeket az szankcionál". Ami a passzív választójogot illeti, az EJEE megállapítja, hogy "A megválaszthatatlanságot elsősorban egyértelmű jogi rendelkezésekkel kell szabályozni, amelyeknek jogszerű cél elérésére kell irányulniuk.", elfogadva azonban, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, és hogy "a választójoggal szemben szigorúbb jogosultsági követelményeket is megszabhatnak a parlamenti választásokon való választhatóság esetében".

Ezért a választójogra vonatkozó joggyakorlat nem alkalmazható automatikusan, értelemszerűen a választhatatlanságra, ez pedig különösen érvényes az arányosság tesztjének a korlátozásokra való alkalmazása esetén. Mindazonáltal azt a szabályt, amelynek értelmében egy bűncselekmény vádjával elítélt személy automatikusan elveszti a választhatósághoz való jogát, az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétesnek tekintik. Az EJEB szerint "a szerződő államok dönthetnek úgy, hogy lehetővé teszik a bíróságok számára, hogy azok megállapítsák egy, a bűncselekmény vádjával elítélt személyek választójogai korlátozására irányuló intézkedés arányosságát, vagy hogy olyan előírásokat foglaljanak bele törvényeikbe, amelyek meghatározzák egy effajta intézkedés alkalmazási körülményeit. Ez utóbbi esetben magának a törvényhozásnak felelőssége felmérni az egymással szemben álló érdekeket az általános, automatikus és diszkriminatív korlátozások elkerülése érdekében".

Az Európa Tanács keretében működő Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság ("Velencei Bizottság") által elfogadott Választási magatartási kódex szerint a személyektől csak az alábbi három feltétel együttes teljesülése esetén vonható meg a választójog: (i) az intézkedést törvény kell, hogy szabályozza; (ii) teljesüljön az arányosság elve, a választásokon való induláshoz való jog megvonására irányuló feltételek pedig lehetnek kissé szigorúbbak, mint a választójog megvonására vonatkozó feltételek; (iii) az intézkedést indokolja szellemi fogyatékosság vagy súlyos bűncselekmény tárgyában hozott büntetőítélet; (iv) a politikai jogok visszavonását vagy a szellemi fogyatékosság megállapítását bírósági határozat kell, hogy elrendelje.”

Mindazonáltal, az EJEB ítélkezési gyakorlata szempontjából, nem értendő szó szerint, hogy minden egyes esetben bírósági határozat szükséges. Egyébként maga a Velencei Bizottság mondta ki, hogy "nem szokatlan, hogy egy súlyos bűncselekményben hozott büntetőítélet következményeként az illető személyt megfosztják választhatósághoz való jogától. Ugyanakkor azonban problémásnak tekinthető a passzív választójognak bármilyen ítélet alapján – az elkövetett bűncselekmény jellegétől függetlenül – történő megvonása. Megtörténhet, hogy effajta általános tilalom nincs összhangban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményével. (…) Másfelől pedig nem lehetne elfogadható, hogy ne álljon fenn (vagy ne legyen alkalmazandó) semmilyen jogosultsági korlátozás a bűnözőkre nézve."

Az Európa Tanács tagállamainak alkotmányai közül a legtöbb nem tartalmaz kifejezett előírásokat a parlamenti választásokon induló jelöltek alkalmasságára vonatkozó feltételekkel kapcsolatban. Néhány ezek közül, így például Spanyolország, Olaszország, Írország, Svájc, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Monaco, Moldova vagy Georgia alkotmánya kimondja, hogy a megválaszthatatlansági eseteket a törvény szabályozza. Mindazonáltal, a Velencei Bizottság által a bűnözőknek a Parlamentből való kizárásáról szóló előzetes jelentés kidolgozása során figyelembe vett alkotmányok mintegy egyharmada számos olyan előírást tartalmaz, amely gátolja a bűncselekmény vádjával elítélt személyek választásokon való indulását.

A választhatósághoz való jog megvonása okának kritériuma szerint vannak olyan jogrendszerek, amelyek az ilyen intézkedés előírásakor figyelembe veszik a bűncselekmény jellegét (pl. választási bűncselekmények, korrupció stb.) és olyan jogrendszerek is, amelyek pedig az ítélet jellegének függvényében írják elő azt (pl. szabadságvesztéssel járó büntetés). Az ugyanazon intézkedés alkalmazási módjának a kritériuma szerint megkülönböztetünk olyan jogrendszereket, amelyekben azok közvetlenül abból a törvényből erednek, amely meghatározza az ítélet típusát és/vagy a büntetés vagy az effajta következménnyel járó bűncselekmény típusát, illetőleg olyan jogrendszereket, amelyekben az ilyen intézkedéseket a bíróságok írják elő, adott esetben, mellékbüntetésként.

Azon európai alaptörvények közül, amelyek valamilyen módon korlátozzák bűncselekmény vádjával elítélt személyeknek azon jogát, hogy jelöltessék magukat közhivatali tisztségek betöltésére irányuló választások keretében, megjegyezzük a következőket:

  • Lengyelország alkotmánya – 99. cikk (3) bekezdés: "Egyetlen, szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerős bírósági ítélettel szabadságvesztésre ítélt személy sem választható meg a Képviselőházba vagy a Szenátusba."
  • Görögország alkotmánya – 51. cikk (3) bekezdés: "A törvény nem vonhatja meg a választójogot, azonban ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor az illető nem teljesíti a minimális korhatár feltételét, vagy cselekvőképtelen, vagy pedig jogerősen elítélték valamilyen bűncselekményért."
  • Dánia alkotmánya – 30. cikk. (1) bekezdés: "A parlamenti választásokon választójoggal rendelkező személyek maguk is indulhatnak a parlamenti választásokon, kivéve, ha olyan bűncselekmény miatt ítélték el őket, amely a közvélemény megítélése szerint méltatlanná teszi őket e tisztség betöltésére."
  • Izland alkotmánya – 34. cikk: "A parlamenti választásokon választójoggal rendelkező személyek, akiknek a hírneve nem csorbult, alkalmasak arra, hogy parlamenti képviselő váljon belőlük."A parlamenti választásokról szóló 24/2000. számú Törvény 5. cikke értelmében egy személy nem tekinthető olyan személynek, akinek nem csorbult a hírneve, amennyiben a bíróság őt a közvélemény által gyalázatosnak minősített bűncselekményért ítélte el; e fogalom alatt értendő minden olyan bűncselekmény, amelyért a bíróság legalább 4 évig terjedő börtönbüntetést szabott ki.
  • Ukrajna alkotmánya – 76. cikk: "A szándékosan elkövetett bűncselekmény okán elítélt büntetett előéletű állampolgárok mindaddig nem választhatók meg Ukrajna parlamentjében, amíg az erre vonatkozó tilalom a törvényben meghatározott eljárás szerint meg nem szűnt és fel nem oldották azt."
  • Luxemburg alkotmánya – 53. cikk: "Nem választhatnak és nem választhatók: 1. a büntetőítélettel sújtott személyek; 2. azok a személyek, akiktől büntetőjogi ítélet keretében megvonták a választójogot; 3. a gondnokság alá helyezett nagykorú személyek. Nem írható elő semmilyen egyéb kizárás. A büntetőítélet által megvont szavazati jog visszaállítható az illető személy kegyelemben való részesítése esetén."
  • Észtország alkotmánya – 58. cikk: "A szavazáson való részvételt a törvény korlátozhatja a bíróság által elítélt és büntetésvégrehajtási intézményben büntetésüket végrehajtó észt állampolgárok esetében."

Egy ideális választási rendszerben a demokratikus mechanizmusoknak garantálniuk kell, hogy a jogszabályokról való döntéshozatalra méltatlan személyek legfeljebb az ellenzékbe jussanak, a választópolgároknak pedig meg kell tudniuk akadályozni, hogy a bűnözők kormányra kerüljenek. A Velencei Bizottság megállapítja, hogy a valóságban a választópolgárok választása sérülhet, különösen, ha az figyelmen kívül hagyja azt, ha egy jelöltet bűncselekményért elítéltek, vagy nyomás alá kerülhet, különösen az olyan jelenségek előfordulása esetén, mint a korrupció vagy a szervezett bűnözés.

A zárt választási listákat alkalmazó országokban – ide tartozik Románia is – gyakorlatilag lehetetlen az, hogy a választópolgárok kizárják a választásokból a bűnözőket, amely körülmény indokolja a némileg szigorúbb korlátok alkalmazását a passzív választójogok esetében. A Velencei Bizottság rámutat, hogy a súlyosabb esetekben teljesen elfogadható ezen jogok korlátozása, még a fogvatartott személy szabadlábra helyezését követően is, feltéve ha az illető intézkedés alkalmazása nem terjed ki az illető személy teljes élettartamára. Sőt, úgy véli, hogy a választhatósághoz való jog megvonását akkor is el kellene rendelni, ha az illető személyt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, vagy miután kegyelemben részesült.

Tekintettel arra, hogy ezek bizonyos alapvető jogokkal és a közhatalom szervezésével kapcsolatos kérdések, melyek kifejezetten az alkotmány területéhez tartoznak, a Velencei Bizottság rámutat, hogy indokolt ezek alkotmányi rendelkezések formájában történő szabályozása, ami azonban nem zárja ki a rendes jogszabályok – lehetőleg választási, nem feltétlenül büntetőjogi jogszabályok – által (is) történő szabályozásukat.

Valamennyi, a fentiekben ismertetett általános és különös alapelvekkel összhangban ezennel javasoljuk az Alkotmány módosítását, mégpedig annak 37. cikkének egy új, (3) bekezdéssel történő kiegészítése révén, amelynek értelmében ne legyenek megválaszthatók a helyi közigazgatási szervekbe, a Képviselőházba, a Szenátusba és Románia Elnöke tisztségébe a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt állampolgárok, amíg esetükben nem áll fenn a büntetőítélet e nem büntetőjogi következményét megszüntető, organikus törvény által szabályozott helyzet (így pl. rehabilitáció, amnesztia, bűncselekményi jelleg eltörlése).

Véleményünk szerint a javasolt szöveg teljességében tiszteletben tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, illetve azon nemzetközi megállapodásokat és szerződéseket, amelyeknek Románia részese, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatát, a Velencei Bizottság ajánlásait, továbbá összhangban van a hosszú múltra visszatekintő demokratikus hagyományú európai országok alkotmányaiban foglalt hasonló rendelkezésekkel, legalábbis ami az alábbi alapvető megfontolásokat illeti:

  • az intézkedés kizárólag a jogerősen szabadságvesztésre ítélt személyekre vonatkozik, és nem érinti a kevésbé súlyos büntetőítélettel (pl. pénzbüntetés) elmarasztalt személyeket, az arányosság elvének betartása érdekében, amely szerint a választhatósághoz való jog megvonása a fokozottan súlyos bűncselekmények esetén alkalmazandó;
  • az intézkedés kizárólag a szándékosan elkövetett bűncselekmények okán elítélt személyekre vonatkozik, és nem érinti a gondatlanságból elkövetett bűncselekményért elítélt személyeket, mivel ezek kisebb veszélyt jelentenek a társadalomra, és esetükben nem áll fenn az elkövető becsületes és erkölcsös magatartásának megkérdőjelezése;
  • az intézkedés nem csak a Képviselőházba, a Szenátusba és Románia elnöki tisztségére pályázó jelölteket érinti, hanem a helyi közigazgatási szervekben betöltendő tisztségekért induló személyeket is, elismerve ezen közhivatali tisztségek jelentőségét, illetve az egyenlő bánásmódnak a közigazgatás egészében való biztosítását egy e tekintetben egységes és következetes szabályozás által;
  • az intézkedés nem vonatkozik az elítélt személyek teljes élettartamára, hanem kifejezetten arra az időszakra korlátozódik, amíg fenn nem áll egy olyan helyzet, amely organikus törvény értelmében megszünteti a büntetőítélet e nem büntetőjogi következményét; ezek a helyzetek jelenleg a bűncselekmény bűncselekményi jellegének az eltörlése, az ítélethozatal utáni amnesztia és a rehabilitáció, ez utóbbi lehet de iure (a törvény alapján következik be, amennyiben a pénzbüntetés megfizetésére vagy a legfeljebb 2 évre ítélt személy a büntetés végrehajtásától számított 3 éven belül nem követ el újabb bűncselekményt) és bíróság által elrendelt (amely kérésre, bírósági határozat által kerül elrendelésre, amennyiben a 2-től 25 évig terjedő szabadságvesztésre ítélt személy a büntetés végrehajtásától számított 4-től 10 évig terjedő időszakon belül nem követ el újabb bűncselekményt).
Lege de revizuire